Ayal Lindeman egészségügyi szakember és Szcientológia önkéntes lelkész, aki röviddel a január 12-i földrengés utántól Haitiben dolgozik, ma valóra váltja egy haiti fiatalembernek tett ígéretét, akinek levágták a lábát, hogy megmentsék az életét. 

A 22 éves Ralph-Mary Gedeon egy port-au-prince-i mérnökiskolában volt órán január 12-én, amikor az iskolája összeomlott a földrengésben, és élve maga alá temette őt. Apja, Raphael Gedeon odasietett az iskolához, és kétségbeesetten mászott át az összeomlott épület romjain, újra és újra szólítva a fiát, míg végül meghallotta Ralph-Mary kiáltását a törmelék közül. Raphael órákon át a kezével próbálta kiásni Ralphot. Mivel képtelen volt megmozdítani a nehéz omladékot, segítségért szaladt a barátaihoz, és együtt átástak a betonon, fémen és poron. Végül másfél nap múltán jutottak el Ralph-hoz.

Súlyos sérülésekkel és összezúzott bal lábbal vitték a kórházba Port-au-Prince-be, ahol találkozott Ayal Lindemannel.

A hivatásos ápoló és mentős, illetve katasztrófamentésben képzett Szcientológia önkéntes lelkész Lindeman csupán néhány nappal a földrengés után érkezett Haitibe egy a Szcientológia által finanszírozott repülővel. Az országba beengedett egyik legelső szállító repülőgép több mint 100 haiti orvost, ápolót és mentőst hozott, valamint önkéntes lelkészekből álló támogató csapatokat, hogy segítsenek az orvosi ellátás biztosításában. Képzettsége folytán Lindeman kapta a kijelölést az általános kórház intenzív osztályának megszervezésére.

Lindeman a szeptember 11-i mentésnél, valamint a Katrina és Rita hurrikánnál és más súlyos katasztrófáknál tapasztalatot szerzett veterán, de Haitin olyan állapotokkal szembesült, amilyeneket még soha nem látott, ezért létrehozott egy egészségügyi szakemberekből és Szcientológia önkéntes lelkészekből álló csapatot, és elkezdte kitakarítani a kórtermeket, megszervezni az ellátási vonalakat és az esetek súlyosságától függő elsőbbségi sorrendet felállítani a túlhajszolt orvosok számára. Amíg az orvosok életek megmentéséért harcoltak a kezdetleges műtőkben, Lindeman és csapata gondozásba vette az ürülékkel és vérrel szennyezett csupasz matracokon fekvő betegeket, akik közül néhányan már napok óta nem kaptak ételt és vizet.

Lindeman észrevette Ralph-Maryt és apját, aki nem tágított a fia mellől, de keveset tudott tenni, hogy enyhítse a fia vértől csepegő lábának pokoli fájdalmát. Lindeman tudta, hogy még a Ralph által szedett hatalmas adag antibiotikum sem fogja tudni megmenteni a lábát. A veséi nem működtek. Csak a lába amputálásával lehetett megmenteni a fiatalember életét.

De amputáltként Haitin csak számkivetettként élheti valaki az életét. Nem lesz képes megszerezni a mérnöki diplomát. Élete végéig másokra lesz utalva. Ralph-Mary azt mondta, hogy akkor inkább meghal.

Lindeman, látva az apa hatalmas szeretetét, azt mondta Ralphnak: „Sokáig kell még élned, mert egy napon az apádnak ugyanolyan szüksége lesz rád, mint ahogy most neked szükséged van őrá.” Megígérte Ralphnak, hogy ha átesett a műtéten, személyesen fog gondoskodni róla, hogy műlábat kapjon, azzal a fiziko- és foglalkozási terápiával együtt, ami ahhoz lesz szükséges, hogy normális életet tudjon élni. Ralph átesett a műtéten – combközéptől levágták a lábát.

Hogy megtartsa a szavát, Lindeman felvette a kapcsolatot egy régi iskolatársával, Dr. David Gibsonnal, a Yale Egyetemen tanító ortopéd sebésszel, aki a New Haven-i Saint Raphael Kórházban praktizál. Dr. Gibson úgy döntött, hogy foglalkozik az esettel. A Saint Raphael Kórház beleegyezett, hogy finanszírozza a kórházi tartózkodást.

Lindeman ezután felvette a kapcsolatot egy nemzetközi légi szállítmányozási vállalattal (ISTAT), amely megszervezte egy magánrepülőgép tulajdonosával, hogy elviszi Ralphot az USA-ba. Egészségügyi vízumot is szerzett a számára. Lindeman és Ralph megérkeztek Connecticutba. Az American Medical Response (AMR) mentőautót biztosított a New Haven-i Tweed repülőtértől a kórházig.

Ayal Lindeman a Szcientológia önkéntes lelkészek mottójának élő példája: „Mindig lehet valamit tenni.”